Hosszú, monogám házasságból indultunk. Mindig aktív szexuális életünk volt, de kizárólag egymással. Elmesélem, hogyan jutottunk el odáig, hogy éles váltással most kis létszámú, face control-os partikon kapcsolódunk ki és egymás előtt, gátlásoktól mentesen szexelünk, kvázi idegenekkel, annak a biztos tudatában, hogy ez mindkettőnknek örömet okoz, és a kapcsolatunk nem látja kárát. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

2005-ben kezdődött a kapcsolatunk. Én fiatal koromban mindig kerültem a kalandokat, visszahúzódó, szerény, rejtőzködő lány voltam, a férjem volt a negyedik pasi az életemben. 16 év boldog házasság után, máig nem tisztázott okból (ami utólag visszagondolva lehetett egy kezdődő menopauza okozta hangulatingadozás, vagy a Covid miatti depreszió is, sosem derül már ki), azonban érzelmileg elfordultam tőle.

Vannak olyan emlékeim, hogy egész nap nem jött ki a dolgozószobájából, még hétvégén se, párhuzamos életet kezdtünk élni egymás mellett: ő és mi, a gyerekekkel. Megszűntek a beszélgetések, mintha elértünk volna arra a pontra, amikor már nem tudunk újat mondani egymásnak. Külön mentünk aludni, nem egyszerre ébredtünk, emiatt nem együtt reggeliztünk, tehát nem egyszerre lettünk éhesek délben, már az asztalnál se találkoztunk, még hétvégén se. Tehát azt se tudnám megmondani, hogy mi volt az ok-okozat, melyikünk akciója váltotta ki a másikból a reakciót, mindenesetre az én inaktív, elutasító hozzáállásom hosszú időre stabilizálódott. Az addig hibátlanul működő összetartó kapcsok közül a kommunikáció tehát szinte teljesen megszűnt, a szex gyakorisága pedig látványosan csökkent.

Összehasonlításképpen: a számok szintjén ez akkoriban heti (!) kb 2 alkalmat jelentett. Igazi elhidegülés tehát nem történt, de a megszokott intenzitás és minőség eltűnt.

Az érzelmi elszigetelődés azt eredményezte, hogy a férjem lassan, de biztosan nyitottá vált arra, hogy másnál vígasztalódjon. Ha nem érzi szeretve magát, azt egyszerűen nem tudja feldolgozni (ezt ma már tudom, de akkor nem is gondoltam volna, mert sosem beszélt róla ilyen nyilvánvalóan). Nem tud úgy élni, működni, hogy nem kap feltétlen szeretetet, gyengédséget, érzelmi támogatást. Talált valaki mást, akitől megkapta. Szarul hazudik és olyan látványosan megváltozott a viselkedése, hogy az első naptól világos volt, hogy miért nem jön haza a szokott időben. Én kiborultam, szembesítettem a nyilvánvalóval, ő hetekig tagadott, majd amikor minden bizonyítékkal a kezemben döntés elé állítottam, véget vetett a másik kapcsolatának, (akihez érzelmileg szerencsére sosem kötődött igazán, csak pótléknak használta), és lassan elkezdtük újraépíteni a házasságunkat. 

Klasszikus párterápiára sosem jártunk, harmadik felet nem vontunk be a megoldáskeresésbe, kizárólag a páros kommunikáción keresztül kerestük és találtuk meg a módját annak, hogy visszataláljunk egymáshoz. Minden percünket együtt töltöttünk hónapokon át, nagyon sokat beszélgettünk, egyre őszintébben, hogy kiderüljön, mi kell ahhoz, hogy mindketten újra otthon érezzük magunkat a másik mellett. Ilyen előzménnyel persze nekem nem volt egyszerű (meg azóta se az), de a hónapokig tartó, folyamatos párbeszéd mellett sikerült rendezni a viszonyokat. Egész pontosan újrarendezni.

Olyannyira "házasság 2.0" lett a dologból, hogy teljesen másképp kezdtem viselkedni privát vonalon. Ahogy magamat is darabokból raktam össze az érzelmi sokk után, a szexualitásom is megváltozott, bátrabb, kezdeményezőbb, kíváncsibb lettem és bármit el mertem és el akartam mondani, ahogy a kérdéseimet se tartottam magamban, olyan őszinte beszélgetéseink kezdődtek akkoriban, mint korábban sosem.

A hálószobában akkoriban kerültek elő a játékszerek. Sosem voltam klasszikus eszközhasználó, az élő anyagot kedvelem, nem a szilikont, de egy dolog látványosan kirajzolódott: jól reagálok a duplára. Egyszer-kétszer elhangzott a kérdés, hogy nem akarom-e emberrel is kipróbálni, de eleinte a kérdést se vettem komolyan, annyira távol álltam a hármas szextől. Ennek ellenére azért a pornófogyasztásom eltolódott ebbe az irányba, de hogy ki is próbáljam, az elképzelhetetlennek tűnt az elején. Viszont egyre többször került szóba a téma a hálószobában.

A teljes meghökkenéstől a hónapig tartó beszélgetéseken át eljutottunk odáig, hogy egyáltalán komolyan vegyem a kérdést és el merjem hinni, hogy a férjem tényleg nyitott erre és nem csak viccel. Összességében valahogy 2 irányból közelítettük a témát: én a dupla élvezet irányából éreztem motiválva magam a hármas szex felé, a férjem pedig akkoriban töltöte be az 50-et (de ne egy őszhajű öregemberre gondoljunk, hanem az izmos, tetovált, alfa típusú, szexuálisan aktív és sokat tapasztalt, domináns, vonzó középkorú férfira), aki a middle life crisist is intelilgens formában élte meg. Őt az motiválta, hogy egyszer élünk, nem tudni, hány aktív évünk van még hátra, ne hagyjunk ki semmit, ami boldogságot tud okozni és együtt éljük meg ezeket az élményeket a jövőben. Arra kezdett bíztatni engem is, hogy próbáljunk ki mindent, ami érdekes, és ha nem tetszik valami, legfeljebb nem csináljuk tovább, de mindennek adjunk egy esélyt, ami mozgatja a fantáziánkat. Nincs vesztenivalónk. Azt azonban eleinte rendkívül nehéz volt elhinnem, hogy neki örömet okoz, ha engem egy másik pasival együtt dugnak meg ketten. 

Szóval a monogámia is egy irány, azt bebizonyítottuk, hogy úgy is tudunk tartósan boldogok lenni egymással, de lassan körvonalazódott az is, hogy így vagy úgy mindketten nyitottak vagyunk most már valami másra is. Amiről korábban sosem beszéltünk egymással.