Mielőtt a hármas vagy többes szex megvalósul, nagyjából ugyanazok a félelmek, aggályok megfogalmazódnak mindannyiunkban. Ezekre hosszabb-rövidebb beszélgetések, közös gondolkodás után meg lehet találni az adekvát válaszokat. Nálunk a "mi lesz ha..?" lista nem volt túlságosan hosszú.

• Ha betalál egy partner. Erre a gyors válasz az, hogy 0% az esély rá. Stabil kapcsolatban, mély kötődésben élünk, nincs esély arra, hogy bármelyik oldalon egy harmadik betaláljon. Vagy ha igen, az bármilyen relációban megtörténhet, bárhol és bármikor szembe jöhet valaki, miért pont egy szvingerben történne meg? Emiatt kár aggódni, vagy visszakozni.
• Ha egészségügyi probléma adódik. Erre sincs reális esély, óvszert használunk, ez alapszabály a klubokban és kiscsoportos találkozókon is kötelező, de a biztonság kedvéért szűrésre is lehet járni, illetve én a HPV oltás-sorozatnak is elkezdtem alávetni magam. (bónusz kérdés: teherbe se fogok esni, mert a legutolsó szülés után sterilizáltattam magam)
• Ha ismerőssel találkozunk. Ez volt a leghosszabb gondolkodásunk, de arra jutottunk, hogy semmi. Nincs para belőle, mert ugyan mi titkoljuk ezt a szokásunkat a környezetünk előtt, de ha szembe jönne egy barát, munkatárs vagy üzlettárs szvinger környezetben, ő is ugyanígy érezne és ő is ugyanígy elvárná a diszkréciót. Hozzáteszem, ismerőssel soha nem feküdnék le.
• Ha csak az egyik félnek jön be a szvinger történet. Erre nekünk az elején az volt a válaszunk, hogy előre megállapodtunk arról, hogy ebben az esetben nem folytatjuk. Abban nagyon egyetértettünk, hogy kipróbálni viszont mindenképpen ki akarjuk, aztán ha bármi nem tetszik, akkor felöltözünk és hazamegyünk. Nem ciki, és soha senki nem tudja meg, szégyenérzetünk nem lesz, tehát kár kihagyni a próbát.

Viszont nekem még egy év után is ott van a fejemben a kétely, hogy a férjem esetleg csak az én kedvemért vesz részt ezeken a rendezvényeken, mert érezhetően én vagyok aktívabb, bátrabb, és gátlástalanabb a bulikon, ami azért önmagában is elég ciki érzés (nekem). Még mindig újra és újra megkérem őt, hogy azonnal szóljon, ha neki nem komfortos már, amit csinálunk. Nekem az egyetlen ma is élő félelmem az, hogy nem szól, vagy későn szól, amikor már megbántottam valamivel, vagy ha leállunk a partizással (bármelyikünk kérésére), akkor is ott lesz a levegőben, hogy a másiknak jól esne a folytatás.