Nemrég 2 privát partin is részt vettünk egy hétvége alatt.

Az a furcsa, hogy az erős igénybevétel ellenére nem az érintett testrésze(i)m sajog(nak) másnap reggel, hanem csak a torkom. Berekedek attól, hogy nem fojtom vissza a nyögéseket, mint otthon a 4 fal között. 

Megint azon tűnődtem vasárnap este, hogy milyen szerencsés vagyok. Nem azért, mert idegenekkel fekszem le, az nyilván nem nyújt sokat. Azért vagyok boldog, mert ha akarom, megtehetem. Megtehetem, hogy ezeken a zártkörű rendezvényeken szabadnak érezhetem magam. És szerencsés vagyok amiatt is, hogy a hangos szex miatt nincs félreértés közöttünk. Nem azért vagyok hangosabb a klubban, mert jobb élményt tud adni bárki, mint amit a férjemtől kapok, hanem azért, mert otthon a család miatt nem tudom, illetve nem akarom hangosan megélni a szexualitásomat. Pedig hiányzik. A hangerő, és általában az az állatias, elemi erő, amivel reflektálok a jóra.