Pár hónapja egy rendezvényen találkoztunk egy párral. A nővel nem sok alkalmunk volt beszélgetni, mert egyszerre legalább hárman dugták, ahol érték, a férje viszont az ajtófélfát támasztva és a feleségét nézve gyorsan beszédessé vált, amikor barátságosan nyitottunk felé.

Ezeken a rendezvényeken nem vagyunk a társaság középpontjai, viszont többekkel nem (csak) szexelünk, hanem sokat szoktunk beszélgetni is. Gyűjtjük a tudnivalókat a tapasztaltabbaktól. A szomorú férj példájából könnyű volt arra a megállapításra jutnunk, hogy ez a műfaj se való mindenkinek, nem biztos, hogy nekik el kellett volna indulniuk ezen az úton. Mutatok néhány konkrét példát az elmúlt hónapok találataiból azok számára, akik még bizonytalanok:

• Aki eleve úgy vélekedik, hogy azért nem érdemes elkezdeni a többes szexet, mert a "szomszéd fűje", más nője mindig finomabb, és ha együtt akar maradni a párjával, akkor jobb nem is kipróbálni idegenekkel a szexet. Ilyen hozzáállással ne is kezdje el senki. Tényleg csak akkor van értelme, ha otthon minden, de tényleg minden rendben van. Soha ne a jobbat, többet érdemes keresni a hármas-négyes-többes szexben.
• Hallottam olyan férjről, aki a feleségét akarta meglepni egy erotikus masszázzsal, de úgy, hogy ő végig jelen akart lenni. Azt mesélte, hogy egy ponton, amikor a lényegre került sor, elájult a masszázs ágy mellett, és a felesége, meg a fiatal izmos masszőr gyerek szedte fel a padlóról. Nekik se biztos, hogy tovább kellene haladni ezen az úton, vagy csak komoly önismereti munka után.
• Volt egy nő is, aki úgy akart harmadiknak csatlakozni hozzánk (eddig olyan jól hangzik, mert nagyon ritka ha női beszálló ajánlkozik), hogy a férje is jelen legyen. Ez ellen nem volt kifogásunk, de jeleztem, hogy nem bánnám, ha a férje is aktív részese lenne a történéseknek. Akkor azt válaszolta, hogy ilyesmire nem kerülhet sor, a férje csak nézheti a műsort, mert ő nem engedi beszállni. Zavarná, ha látná, hogy a férje megteszi ugyanazt, amit ő megenged magának. Itt elköszöntünk egymástól. Diszharmónikus házastársakkal nem hiszem, hogy jól tudnánk érezni magunkat.
• Ismerünk olyan házaspárt is, aki majdnem egy évtizede szvingerezik, de az első 2 (!) évben csak nézelődni jártak a klubokba, aktív részvétel nem volt. Akinek ennyire nehezen megy a feloldódás, az nem biztos, hogy jól érzi magát ebben a környezetben. Nem mondom, hogy kötelező első alkalommal belevágni a közepébe kvázi idegenekkel, de a két év az azért soknak hangzik. Ha elmész egy ilyen helyre, akkor a szándék már minimum megvan a részvételre.
• A legbiztosabb jele annak, hogy egy pár nem való a szvingerkörnyezetbe, az a tiszteletlenség egymással szemben. Főleg ott, nyilvánosan, mások előtt. Egyrészt szívfacsaró látvány, másrészt az egész környezet hangulatára is romboló hatással van, ha azt halljuk egy buliban, hogy "na, menj már, te is dugjál, ne csak engem nézz", vagy amikor az ajtófélfának támaszkodó férj szenvedő arccal nézi a felesége akcióját, és amint elhagyja a fasz a nő testét, a férj odakiabál neki távolról, hogy "na, milyen volt?! jó volt?!" Nincs diszkréció, nincs intimitás, csak ez a sértődött, megbántott, tisztelet nélkülöző hideg viszony, ami nyilvánvaló jele annak, hogy egyikük nem önszántából került ide.
• A legfurcsább figura (az én rövid pályafutásom alatt) az a fickó volt, aki eljött ugyan, messziről, vidékről, a barátnőjével, de annyira szégyenlős volt, hogy nem mert levetkőzni. Semmit nem vett le magáról: pólóban, farmerben, zokniban és cipőben (!) ment fel a matracra és úgy dugott egy kisebb csapattal. Kicsit részeg is volt, láthatóan alkohollal oldotta a stresszt, amit az ismeretlen helyzet okozott neki. Hogy még furcsább  legyen, a barátnőjét viszont bedobta a közösbe. Szép látvány volt.